Beszámoló a X. Abrudbányai Magyar Napról.

Tisztelt Olvasó, kedves Barátaink!

Mindenekelőtt megköszönjük mindazoknak, akik anyagi támogatással, fáradságos munkával, nagy szeretettel hozzájárultak az Abrudbányai és Verespataki Magyar Napok megszervezéséhez és megrendezéséhez, valamint vendégeinknek, hogy eljöttek, velünk együtt ünnepeltek.

A rendezvény istentisztelettel kezdődött. Igét hirdetet Lk. 24, 44-53 és Ján. 20, 17 vk. alapján Ladányi Péter Sándor az Abrudbánya és Verespatak Református Egyházközségek lelkipásztora. Az igehirdetés magyar és román nyelven szólt az igehallgatókhoz. A lelkipásztor azt hangsúlyozta ki, párhuzamot vonva a mennybemenetel momentumát átélő tanítványok és az abrudbányai kis gyülekezet életét leírva, hogy láthatatlan Urunk mégis látható a hit szemével. Ott és akkor fedezzük fel Őt, ha együtt egymásért áldozni, szolgálni őszintén és szeretettel már megtanultunk. A múlt sérelmei, a történelem véres eseményei mindkét nemzet számára – enyhén fogalmazva – szomorú gondolatokat idéznek fel, sajnos még a jelenben is. Mindezek ellenére meg kell tanulnunk egymásra testvérként tekinteni, akiknek egy Uruk, egy Istenük, egy Krisztusuk van, főleg most, egy olyan Európában, ahol már-már lassan százával zárják be a templomokat, hívek hiánya miatt. A közösség jólétéért fáradozni, tenni kell. Ez mindenkinek csakis a hasznára válhat. Mindez nem lehetetlen, mert a Mindenség Ura sohasem hagyja el az Övéit!

Az igehirdetés után a Református Egyházközség keretében megszervezett magyar nyelű oktatásban részt vevő gyerekcsapat lépett fel a lelkipásztor vezetésével. Népdalt énekeltek és Reményik Sándor Templom és Iskola című versét szavalták el a szülők és a gyülekezet nagy megelégedésére.

Ezt követték az ünnepi beszédek. Abrudbánya polgármestere, Nicolae Simina szeretettel megköszönte a meghívást és kihangsúlyozta, hogy minden évben nagy örömmel tesz eleget a magyar közösség meghívásának. Példaadó és példamutató a helyi magyar közösség élete és munkája – tette hozzá a polgármester úr – amit támogatni és továbbra is fenntartani kell.

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának képviselője Kecskés Tibor vezető konzul, szintén méltatta az abrudbányai magyar közösség munkáját, szorgalmát és vendégszeretetét, majd jókívánságaival zárta beszédét.

Az istentisztelet keretében továbbá a helyi ortodox egyházközség kórusa lépett fel alkalomhoz illő kórusművek előadásával, Câmpeanu-né tiszteletes asszony vezetésével. Ezt követte Câmpeanu ortodox lelkész ünnepélyes és szívhez szóló beszéde, amelyben a keresztyéni szeretet földi, látható és érzékelhető valóságát hangsúlyozta ki. Kifejtette, hogy keresztyénként –bármilyen különbözőek és eltérőek szokásaink vagy hagyományaink –, mégis egy Istent szolgálunk és csakis az Ő parancsának kell és lehet engedelmeskedve gyümölcstermő életet élni. Végül gratulált Ladányi Péter Sándor lelkipásztornak a gyülekezetében végzett eredményes munkájáért.

A műsor tovább folytatódott Rut Popa zongoraművésznő előadásával, aki a nemrég felújított öreg orgonából nem csak mennyei hangokat, hanem könnyeket is kicsalt a hallgatók szeméből. Az orgonajátékot Kopenetz Teodóra orgonajátéka zárta, nem kis meglepetést okozva tehetségével.

Az istentiszteletet a Himnusz zárta. Ezt követően mindenki átvonult a református parókia udvarára, ahol a megterített asztal várta a vendégeket. A híres abrudbányai gulyás elkészítéséhez már szombaton hozzáfogtak a szervezők, asszonyaink, férfiak és barátaink Kopenetz Méda, Kopentetz Loránd gondnok úr feleségének a vezetésével. Hozzáértésük, szorgalmas és gondos munkájuk eredménye meg is látszott, amikor a több mint százharminc ember jóízűen, többször is repetát kérve nagy megelégedéssel fogyasztotta főztjüket. Itt most különösen megköszönjük a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság nyolcfőnyi küldöttségének rendkívüli hozzájárulását rendezvényünkhöz, akik Németh Csaba tanár úr vezetésével fáradságot, távolságot és áldozatot nem ismerve számtalan ízletes palacsintát sütöttek vendégeinknek. Igazolása ez a tett annak a mondásnak, hogy „Segíts magadon, mert Isten is megsegít”, mely a Szentírás tanításából fakad és Isten gondviselő munkáját példázza. Valóban, nem várt, de annál nagyobb örömmel nyugtázott segítség volt hozzájárulásuk, segítőkészségük és nem utolsó sorban, őszinte, baráti szeretetük az abrudbányai kis magyar közösség irányában. Isten áldja meg mindnyájukat, nagyon szépen köszönjük!

Míg a gulyás felszolgálására sor került volna Ladányi Árpád Csaba, Fehér megyei RMDSZ elnök, mint az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület alapító tagja a honfoglaló magyarság korhű ruházatának bemutatásáról, a honfoglaló magyarság harci szokásairól, harcművészetéről, az íj használatának bemutatásáról előadást tartott a vendégeknek. Az íjjal való lövés kipróbálására és gyakorlására is sor került, amit nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen kipróbáltak, beleértve azt a négy francia turistát is, akik véletlenül „belepottyantak” a rendezvény közepébe, de vendégszeretetünknek hála, majdnem a végéig együtt ünnepeltek velünk.

Minden jó mulatságoz, a finom étel mellé szükséges a finom ital is, meg a jó zene is. Erről gondoskodtak jóakaróink és barátaink. Lénárd Andrásnak, A Csíki Sör Manufaktúra igazgatójának jóvoltából két betyár székely legény szünet nélkül csapolta a finom székely sört, míg a vendégek a Csíki sörös asztalok mellett, a Csíki sörös ernyők nyújtotta kellemes árnyékban élvezhették a finom ízek és kellemes hangulat nyújtotta gyönyöröket. Itt lépett színre Sípos Ferenc magyarlapádi atyánkfia negyedmagával, a Piros-pántlikás népi zenekarral. A jókedv és a mulatság fokozódott, amikor a zenészek minden asztalnál a szó szoros értelmében mindenkinek „elhúzták a nótáját”, amint Ferenc mondta: „testvériesen mind magyarnak mind románnak, de a kisebbik testvérnek többet, hogy növekedjen”.

Mindezért hálás köszönet mindazoknak, akik közreműködtek és azoknak, akik velünk együtt voltak.

Ahogy beesteledék, … „Végét vetik a zenének/ S hazamennek a legények.

Köszönet támogatóinknak:

Az Abrudbánya Római Katolikus Egyházközségnek.

A Csíki Sör Manufaktúrának: ernyők, asztalok és sör támogatásért.

A Piros- Pántlikás zenekarnak (Magyarlapád).

Németh Csabának és a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság nyolcfőnyi küldöttségének: a sok finom palacsintáért.

Ladányi Árpád Csabának és az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesületnek a bemutatójáért.