Egyesület

Az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület 2007 tavaszán alakult. Kitűzött célunk többek között a magyar kultúra ápolása, helyi és vidékünkön található épített örökségünk megőrzése, kulturális turizmus fellendítése.

Egyelőre főleg különleges építészeti jegyeket hordozó, számunkra nagyon értékes épületekre terjed ki figyelmünk. Három, tevékenységünk és elképzelésünk kereteibe beilleszkedő épületről van szó: az abrudbányai református egyház tulajdonát képező, Apafy Mihály fejedelem adományából származó egyemeletes ház 1672-ből, aztán a XIX. század második feléből való, a verespataki református egyház hatalmas, szinte kastélynak is beillő egyemeletes parókia épülete, végül pedig az abrudbányai unitárius templom. Az említett épületek közül csak a verespataki református parókia szerepel a műemlékházak listáján.

  1. Jelen tevékenységünk a végveszélyes állapotban levő abrudbányai unitárius templom épületének megmentésére összpontosul. Hogy miért kell azt „megmenteni”, nem szorul különösebb magyarázatra. Hadd álljon előttünk az épület rövid ismertetése. A templom első írásos dokumentumai az 1796-os évből származnak. Az unitáriusok csak ekkor építenek templomot, ugyanis a katolikus hívek 1775-ben visszaveszik tőlük középkori templomukat. Templomot emelnek tehát az egy Isten tiszteletére. E szép, barokk épület sorsa azonban nemegyszer megpecsételődött. 1849 májusában az érchegységi villongások tesznek kárt benne, majd 1927, július 8.-án nagy tűzvész pusztította. De a legszomorúbb mégiscsak az, amikor valakit elhagynak. E templomot is elhagyták, hívei elfogytak. Magára maradt. A múlt rendszer szomorú emléke, hogy a templommal senki sem törődött, az Unitárius Egyháznak pedig nem volt pénze rá. Állaga rohamosan romlani kezdett, s így többszöri felszólítás után tulajdonosa lemondott róla a helyi tanács javára.

1986-ban az unitárius templom az abrudbányai tanács tulajdonába jutott. A templomot hosszú ideig só-, illetve bútorraktárként használták, de egy idő után szerkezete erősen megrongálódott. Egy pár évvel ezelőtt a tető beszakadt, már csak a fedélzet nélküli hajó és a torony áll, a csapadék a téglákat porlasztja. Többször is felmerült már lebontásának kérdése, de szerencsére ez nem történt meg.

 

Így néz ki ma az unitárius templom

Első lépésként megkerestük a Polgármesteri Hivatalt a templom restaurálásának ügyében, aki mint tulajdonos az első soron következő Tanácsülésén jónak találta és egyhangúlag elfogadta szándékunkat. Egyetértettek velünk, mikor előadtuk, hogy a templomok a város jelképei s megengedhetetlen azok lebontása. E XVIII. század végi templom hitbeli, kulturális és építészeti értéke felbecsülhetetlen. Vissza kell adni egykori ragyogását. Végül, Egyesületünk és a Polgármesteri Hivatal között egyezmény köttetett, melynek értelmében a templomépület 15 évre szóló használati jogát nyertük el, nyílván azon feltételek mellett, hogy a restauráláshoz szükséges intézkedéseket megtegyük. Haszonélvezetről csupán akkor beszélhetünk, amikor majd a helyreállítás megvalósul és sikerül valamilyen kulturális jellegű rendeltetést adni neki. Tudatában vagyunk annak, hogy a kivitelezés nagy anyagi támogatást igényel, ennek érdekében keressük a különböző intézményekkel, egyházakkal, egyesületekkel való együttműködési lehetőségeket.

2.Említettem, hogy egyesületünk elképzelései közé tartozik a kulturális turizmus fellendítése is. Vendégszobák kiépítésével e célt szolgálnák mind az abrudbányai Apafy-ház, mind a verespataki református parókia, egyházi tulajdonban levő épületeink.  A gond csak az, hogy mindkét építmény nagyméretű, szakszerű javítást igényel.

  

A verespataki református parókia és az udvar felöli nézet


Az Apafy ház Abrudbányán és annak udvara

Helyi pénzalap hiányában pályázatok elnyerését célzó különböző információkat gyűjtögettünk nem sok eredménnyel. Mindez csakis azért, mert nem rendelkezünk még semmiféle pályázói műszaki tervvel, költségvetéssel, megvalósíthatósági tervvel stb. Úgy gondoljuk azonban, hogy a szándék mindennél fontosabb. Talán előbb utóbb meghozza gyümölcsét. Lassacskán, lépésről-lépésre haladva próbálunk továbbmenni az áhított cél irányába. Ha úgy tetszik, felhívás ez mindazok számára, akiknek szívügyük a magyar érték és épített örökség megőrzése és továbbadása a következő nemzedékeknek.