Katolikus

Az abrudbányai katolikus egyház

Amikor az 1270-71-es említések alapján V. István Abrudbánya városát , a hozzá tartozó kincstári uradalmakkal a gyulafehérvéri káptalannak adományozza, a plébániának akkori történelmi adatai már említést tesznek a város katolikus templomáról. Német telepesei már a tatárjárás előtt privilégiumot kapnak IV. Bélától. Ekkor már Szent Miklós tiszteletére emelt templomuk van. Abrudbányán a templomot német bányásztelepesek építették a 12-13. század fordulóján, amelyet a tatárjárás után gótikus stílusban újítanak fel. A középkori katolikus hívek 1569-től unitáriusok lesznek, így a templom is az unitárius felekezet kezébe jut, majd csak Mária Terézia idejében, 1775-ben szerzik vissza középkori templomukat.

A templom legrégebbi részét a XIII. századi hajó- és szentélyfalak képezik. A nyugati hajófalon nagyméretű befalazott körablak látható, amely még az eredeti, torony nélküli Szent Miklós templom emléke. A XIV-XV. századi átépítés és bővítés során épült a torony a földszinten faragott kőkeretekkel, és csúcsíves bejárattal, hasonlóan a déli hajófalon nyíló kapuhoz. Amikor 1775- ben újra katolikussá lett, nemsokára barokk átalakítás során újraboltozták a templomot. Ekkor épült a nyugati karzat, a sekrestye, és ekkor magasították és fedték le a tornyot. Az 1848-1849-es Nyugati-hegységbeli forrongások közepette a templomot és a plébániát felgyújtják. A harmincévi szolgálat után érdemekben megőszült esperesplébános, Kovács József is áldozatul esett. 1870-75-ben újították meg az épületet: újraboltozás után új, alacsony esésű bádogfedél került a toronyra és a templomra. Erre az időre datálható a templom kifestése és az egységes berendezés is.