Verespatak

A  verespataki aranybányák kétségtelenül legrégibbek Európában.  Már Kr. e. 550–450,  Herodotosz  történetíró által említett agathürszoszok – Erdély elsőként ismert népe – is bányásztak Verespatakon aranyat. Ezt folytatták a dákok, majd a rómaiak is. Erről tanúskodik az a 25 viasztábla, amelyekre Verespatakon bukkantak rá 1786 és 1855 között. A szenzációs leleteket az ókori bányajáratokban találták. A viasszal bevont, egymáshoz kapcsolt  hárs fatáblákon adásvételi szerződéseket és egyéb jogi ügyeket rögzítettek. A táblákon keltezés is van, így megállapítható, hogy 131–167-ből származnak. A település római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen az aranyfeldolgozás eszközeiből van kiállítás.


Aranyra épültek itt a házak, templomok

Ami viszont ma Verespatakot világhírűvé és látogatottá teszi, az sajnos nem a település egyedi régészeti és természeti értéke, hanem a kanadai székhelyű Gabriel Resources tulajdonában levő Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) nevű bányatársaság, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányáját létrehozni szándékozó vállalkozása. A terv megvalósítása érdekében falvakat kellene kitelepíteni, sok ezer embert kellene elköltöztetni, házaikat le kellene rombolni, a több évszázados temetőt el kellene költöztetni, kétezer éves régészeti értékeket megsemmisíteni. A cég 42.82 km² területet használna, és úgy becsüli, hogy 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt termelne ki.  A falu házainak kb. felét már felvásárolták, lakói elköltöztek. Az egyházak elutasították a bányatervet. Az óriási beruházást mindössze 15 évre tervezik, ennél hosszabb ideig munkahelyeket sem biztosítana, a bánya lezárta után viszont sokkal hosszabb ideig maradna a környezeti pusztítás.


A három templom

A kanadai tulajdonú aranybánya létrehozása elleni kampány a „Mentsük meg Verespatakot!” feliratú transzparens. Ez jó, hogy tele van a világ vele, de ott van pld. az évenként megrendezett széna-fesztivál, mely enyhén szólva sose fogja Verespatak javát szolgálni. Csak azért nem, mert a fiúk kikapcsolódni, bulizni és egyebeket csinálni jönnek, s nem Verespatakot megmenteni. Vannak olyanok is, akik menteni akarnak és azt mondják, hogy házuk nem eladó. Ezt kellene, hogy tegyék legfelsőbb szinten is és akkor Verespatak értéke felbecsülhetetlen lenne. Persze, egyébként is az, csakhogy a turistákat egyelőre a Gold Corporation vonzza, olyan értelemben, hogy sokan éppen a bányaprojekt miatt látogatnak Verespatakra, hisz úgymond nemsokára eltöröltetik a föld színéről.

A RMGC pozíciója érthető. Bányát akarnak, profitot. Világos, hogy mindenekelőtt a gazdasági érdek vezeti őket. De az ősrégi idők óta aranybányászatáról híres Verespatakot soha senki nem adta el. Sőt, mindenki arra törekedett, hogy vigyázzon arra, ami az övé: házára, udvarára, kertjére, családjára. Most meghasonlás támadt szomszédok, családtagok, testvérek között. Pro és kontra vélemények leple alatt komoly harc folyik. A kérdés továbbra is a következő: ki menti meg Verespatakot?

A XIX. sz. második felében épült református parókia épülete 2004-ben

A református parókia épülete ma